A VÁSZON, PAMUTVÁSZON, egy kender-, len- vagy jelen esetben, pamutfonalból vászonkötéssel szőtt szövet.
A szövet a kelmék egyik fajtája, amely két egymásra merőleges fonalrendszerből: a hosszanti
lánc- ill. a keresztirányú vetülékfonalakból épül fel. Ennek a két fonalrendszernek a fonalai szabályos rendszer szerint alul-felül keresztezik egymást és a kereszteződési pontokon fellépő fonalsúrlódás tartja össze a szövetet. Aszerint, hogy milyen elrendeződésben helyezkednek el a szövetben azok a kereszteződési pontok, ahol a láncfonal van felül, nagyon sokféle jellegzetes mintázatú szövetszerkezet ismert.
A legfontosabb, legjellegzetesebb kikészítési műveletek a következők, a
pamut- és cellulóz alapú mesterséges szálasanyagból készült szöveteknél:
– Tisztító műveletek: perzselés, „írtelenítés”, mosás, főzés fehérítés szárítás
– Nemesítő műveletek: mercerezés, színezés, színnyomás, mérettartósítás.
– A szövet jellegét kialakító műveletek: bolyhozás, nyírás, simítás, domborító nyomás.
A vászonkötés (szövés) a legkisebb mintaelemű kötés. A lánc és vetülékfonalak legszorosabb kereszteződési módja. Egyenlő-oldalú kötésnél sarkosan érintik egymást a kötéspontok. A vászonkötésű szövetek a kereszteződési szorosság miatt tartós, ellenálló szövetek. Minden lehetséges alapanyagból különböző beállításokkal előállítható, más-más elnevezésekkel iparáganként. A gyapjúiparban posztókötésnek, a pamutiparban batisztkötésnek, a selyemiparban taft, vagy muszlinkötésnek nevezik.